A SZIVÁRVÁNYHÍD TÖRTÉNET

"A mennyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd. Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegend étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.
Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük oket.
Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.
Minden állat együtt kergetzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a f fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik elore.
Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és h kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életébl, de soha nem tnt el szívébl. Azután Szivárvány Hídon, együtt..."

*****

A SZIVÁRVÁNYHÍD

Egy híd köti össze a földet az Éggel 
ez a szivárványhíd, mely 
csodás színekkel ragyogón ível 
földig ér tarka ívvel. 

Innens oldalán a hídnak 
pompázó virágok nyílnak, 
friss-zöldek a pázsitos rétek, 
üdék a völgyek, dombvidékek. 

Örök a tavasz, nem esik a hó. 
Van bséggel ennivaló, 
mindig lágy-meleg az id, 
a víz is mindig frissít. 

Ha egy kedvencünk kihl, 
erre a szép helyre kerül. 
Az agg, megtört állatok, 
itt lesznek újra fiatalok, 
újra épek a megcsonkultak 
és egész nap csak játszadoznak. 

Az én kutyám is itt lakik, 
és nagyon vár már valakit. 
Hisz egy hiányzik csak neki: 
Nincs itt vele, ki szereti; 
hát hancúrozik egész nap, 
míg el nem j a pillanat. 

Most hirtelen abbahagyja: 
orra tágul, füle feláll, 
lába remeg, szkül a szempár, 
rohanni kezd: megjött a gazda! 

​

S hogy megérkezett s meglátott: 
hozzád rohan a barátod, 
felkapod kitárt karodba, 
csókolgatod újra meg újra, 
belenézel hséges szemébe, 
s indultok. Majd elérve 
a csodák útjának végére, 
a szivárványhídon együtt mentek át 
és ez lesz nektek az igazi mennyország.